Anyának lenni nem egyszerű. Dolgozó anyának pedig végképp nem az. Mikor én kényszerültem újra felvenni a Dolgozó Nő szerepét, az én gyönyörű kisfiam, az életem értelme akkor még csak fél éves volt. Hatalmas feladat volt ezt számomra feldolgozni, hiába tudtam, hogy jó kezekben van az Apukájával és a Nagymamájával, nagyon nehéz volt megbírkózni a bűntudattal. Ennek lassan már 1 éve, és nem mondom, hogy könnyű, de már nem sírva indulok dolgozni, kialakult egy rutin, és Olivér, annak ellenére, hogy természetesen hiányol, (szerintünk) még élvezi is a pörgést, hogy sokan vannak körülötte. Nemrég azonban a bölcsődei életet is elkezdtük, és ez hozta meg bennem az elhatározást, hogy elindítom ezt a blogot. Bízom benne, hogy az írásaim kapaszkodót nyújtanak majd hasonló helyzetben lévő Anyukáknak, leküzdeni a bűntudatot, őszintén, tabuk nélkül. Megtalálni az egyensúlyt az Anyaszerepek – az Anya, a Nő, a Feleség, a Dolgozó Nő, az Üzletasszony – között.
Fogadjátok szeretettel! 🙂

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: